Áll egy öreg, foltos ló, magányosan, lepusztultan, betegen, elõtte egy fiatalokból álló félelmetes csapat, a ménes. A fiatal lovak kiközösítették maguk közül az öreg telivért, de valaki felismeri õt, egykori legendás nevén szólítja, és az öreg ekkor elkezdi mesélni az életét. Beszél a születésérõl, a szerelmérõl, a megnyomorításáról, fényes sikereirõl, gyõzelmeirõl és az életét kerékbetörõ árulásról. S ebbõl a történetbõl egy olyan valakinek az alakja bontakozik ki, aki már végigélte az életét, s olyanoknak meséli mindezt, akik még semmit nem tudnak arról, ami még elõttük áll. Meséje közben visszafiatalodva, újraéli mindazt, amit átélt, a maga nagyszerûségében és megrendítõ tragikumában. S õk együtt, öregek és fiatalok, az öreg foltos telivér, és a fiatalokból álló ménes, vagyis a lovakat és az embereket játszó színészek közösen idézik fel ennek a nem mindennapi életútnak a drámai, lírai, és gyakran mulatságos epizódjait.
Tolsztoj klasszikus novellájából, a Holsztomerbõl készült ez a zenés, orosz feldolgozás, amely a világhírû szentpétervári (egykor leningrádi) Gorkij Színház egyik legemlékezetesebb, Európát megjárt sikere volt. Színésznek mindig roppant izgalmas feladat állatot alakítani, különösen az ember õsi társát, a mitikus lényt, a lovat.
A Legenda a lóról fõszerepét, “a nagy öreget”, akit már a fiatalok az új világban elfelejtettek, Garas Dezsõ alakítja, vendégként. Mellette a vígszínházi társulat nagy egyéniségei lépnek színpadra, kiegészülve a nagyon tehetséges fiatal mozgásszínházi csapattal, az Atlantissal. Õk már a Gyalog galopp nagysikerû Pesti Színház-i elõadásán bizonyították, hogy kiválóan dolgoznak együtt a Vígszínház együttesével. |